Szerző: Dorogi László | nov 29, 2019 | BVB Blog
A Hertha BSC otthonában folytatja bajnoki szereplését a Borussia Dortmund szombaton. A csapat háza táján nincs nyugalom, a levegőben lóg az edzőváltás – gondolhatnánk.
Csendes feszültség lengi körül pillanatnyilag a Borussia Dortmundot. A német sajtó a Barcelona elleni BL-meccs előtt még arról cikkezett, Katalóniában végleg megpecsételődhet Lucien Favre sorsa. A belengetett ulitmátum egy súlyos vereség elkerüléséhez kötötte a svájci tréner további dortmundi szerepvállalását. Nos, a végeredmény nem arról árulkodik, hogy a BVB simán kapitulált volna a Camp Nouban. A játék képe alapján viszont kijelenthető: a Barcelona klasszisokkal múlta felül a fekete-sárgákat.
Ezzel alapvetően nem lenne gond, a Barcelona otthonába még a legjobb európai topcsapatok sem feltétlenül nyerni járnak. Közéjük szeretne tartozni a Dortmund is, ez a projekt azonban egyelőre nem akar összeállni.
Nyáron már a Borussia vezetősége is egyértelmű célként fogalmazta meg a salátástál elhódítását a honi pontvadászatban, ehhez pedig komoly arzenált is biztosított Favre számára. Alig nyitott meg a nyári átigazolási piac, Thorgan Hazard, Julian Brandt és Nico Schulz is fekete-sárgában pompázott. A keret papíron még majdnem erősebbnek is tűnt, mint a Bayern Münchené. Az előző idény második fele viszont vetített előre néhány rémképet.
Hiába vezette még 2019 telén is kilenc ponttal a Bundesligát a BVB, sikerült eltapsolnia előnyét. Végül egy ponttal lemaradt a bajnoki címről. Az ütés mély nyomokat hagyott a csapatban és úgy fest, Favre-ban is. A svájci tréner pályafutására egyébként is jellemző, hogy egy-egy sikeres idényt követően visszaesik csapata, ez alól pedig a Dortmund sem képez kivételt.
Hiába tért vissza Münchenből a védelem közepére Mats Hummels, a fekete-sárgák védelme továbbra is átjáróház. A legutóbbi négy – az Inter, a Bayern, a Paderborn és a Barcelona elleni – találkozóján 12 gólt kapott a csapat, miközben folyamatosan futnia kellett az eredmény után. Talán ennél is nagyobb probléma, hogy nincs meg a gárdában a győztes mentalitás, az említett találkozók egyikén sem tűnt úgy, hogy meghalnának a győzelemért a dortmundi futballisták. A Paderborn ellen egy félidőnyi fellángolás persze akadt, de ne tekintsük az újonc sereghajtó elleni pontmentést mércének.
A felelősség mindenkié
A várakozásokkal köszönő viszonyban sem lévő eredmények nemcsak Lucien Favre keze munkáját “dicsérik”. Marco Reus akkor volt utoljára ennyire formán kívül, amikor rehabilitációját töltötte sorozatos sérülései után. Mario Götzének esélye sincs játékba lendülnie, ugyanis a svájci valamiért pikkel rá. Jadon Sanchónál jelentkeznek a tinifutballisták szokásos problémái, késik a megbeszélésről, késve tér vissza a nemzeti csapattól. A német válogatott Nico Schulz több labdát passzol az ellenfél támadóinak, mint a társaknak. A legeredményesebb dortmundi a BL-ben a szélső hátvéd. A lista pedig tetszés szerint folytatható. Sokáig.
Persze, nagyon jól tudjuk, egy átigazolási időszakban nem lehet egy komplett keretet lecserélni, és nem is lenne semmi értelme. Azért viszont valakinek vállalnia kell a felelősséget, ha a papíron klasszis, de minimum jó képességű labdarúgók mélyen tudásuk alatt teljesítenek egy csapatban. A balhét pedig nem viheti el más, csak és kizárólag Lucien Favre.
A Borussia Dortmundnak egy olyan vezetőre van szüksége, aki képes leordítani a játékosok fejét egy-egy rossz passz után. Aki képes erélyesen leteremteni egy futballistát egy buta védekezési hiba után. Aki képes habitusával a legnehezebb helyzetben is hitet, reményt és tüzet adni a játékosoknak. Nem véletlen, hogy Jürgen Klopp a felsoroltak minden egyes pontjának megfelel. A gumiarcú zseni távozása óta keresi a dortmundi vezetőség a megfelelő utódot. És azóta nem találja.
S ha már itt tartunk, Michael Zorc sportigazgató és Hans-Joachim Watzke általános igazgató felelőssége sem elhanyagolható. Eszetlen megoldás félévente cserélgetni a szakvezetőket, de éppen annyira eszetlen megoldás végignézni, ahogy elsüllyed a hajó. Elég csak sanda pillantást vetnünk az ősi rivális Bayernre, akik a bajnoki címet nyerő Niko Kovacot képesek voltak elpöckölni az útból, azóta pedig szárnyalnak Hansi Flickkel. Mindig eljön az a pont, amikor lépni kell. És Dortmundban lépni kell.
Klinsmann kezében az utolsó szeg
Miközben a csapat a Hertha elleni bajnokira is Favre vezetésével készül fel, az Süddeutsche Zeitung már más húrokat penget. A német lap szerint a dortmundi vezetés tárgyalásokat folytat Daniel Farkéval, aki korábban a Borussia második csapatát trenírozta. Jelenleg a Premier League-ben szereplő Norwich City menedzsere, s nem végez rossz munkát. Annak ellenére, hogy a Kanárik bajnoki pozíciója nem erről tanúskodik.
Mindeközben a szokásos, mérkőzés előtti sajtótájékoztatón Michael Zorc mindenkit “megnyugtatott”, továbbra is bíznak Favre-ban, egyelőre nem lesz váltás. Ez persze könnyen lehet, hogy csupán a sajtónak, illetve a játékosoknak szól, de a Hertha elleni találkozó vízválasztó lehet. A berliniek egyébként éppen a héten estek át egy edzőváltáson, Ante Covic nem volt képes Dárdai Pál örökébe lépni, a fővárosiak pocsék szereplése pedig odáig vezetett, hogy a korábbi német szövetségi kapitány, Jürgen Klinsmann ülhetett le a Hertha kispadjára. Egy frissen kinevezett tréner alakulata ellen pedig sosem jó ómen futballozni.
Jelen pillanatban nagyon nehéz elképzelni, hogy hétfőn is Lucien Favre-nak fogják hívni a Borussia Dortmund vezetőedzőjét. A svájcinak persze még van egy dobása, de félő, hogy ha egy hatost gurít az Olimpiai Stadionban, akkor sem lesz maradása Dortmundban.
Szerző: Jakó Róbert | máj 22, 2019 | BVB Blog
A theplayerstribune.com lehozott egy tartalmas írást Mario Götze kapcsán, aki beszélt az eddigi életéről, döntéseiről, a vele való fordulatokról. Ezúton publikáljuk számotokra a teljes anyag fordítását.
“Számomra a pokol nem képes arra, hogy tudjon futballozni. Ez ennyire egyszerű. Életem jelentős részében nem kellett igazán nehéz dolgokkal szembenéznem. Minden a helyén volt, és már nagyon fiatalon megadatott, hogy az álmaimnak éljek. 17 voltam, mikor kisétálhattam a Sárga Fal elé. Két kiváló futballmenedzser irányítása alatt játszhattam. Világbajnoki döntőben jegyeztem gólt, mikor 22 éves voltam.Hogy őszinte legyek, túl fiatal voltam ahhoz, hogy átérezzem a súlyát annak, amit megéltem. Nem tudtam úgy értékelni azt, mint ahogy ti esetleg elképzelnétek. Majd ebbe belebetegedtem. Majdnem minden szertefoszlott.
Pofon vágott, és elkezdett ordítani velem
“De ne itt kezdjük. Kezdjük egy jó emlékkel. Kezdjük Mr. Kloppal. Ő volt az első edzőm, és ő volt az, aki hitt bennem, és megadta az esélyt, hogy 17 évesen debütálhassak. Igazán szórakoztató most őt Liverpoolban látni, hiszen ő egy teljesen természetesen viselkedő fickó a média kereszttüzében is. Autentikus figura, aki azt mond, amit akar. De úgy gondolom, hogy a legtöbb ember csak a partvonal mellett álló oldalát ismeri, holott van egy nagyon komoly oldala is. Mikor 17 vagy 18 voltam, és nem adtam bele százszázalékot az edzésen, félelmetes volt. Képes volt rohanni utánam, pofon vágott, és elkezdett ordítani velem. Nem igazán tudom tökéletesen átadni ezt németül, de tudják, hogy beszél, a fogait csikorgatva. Akkor azt mondta: “Még több szenvedély kell, hogy legyen benned. Mindent bele kell, hogy adj! B*zdmeg! Gyerünk!
Majd az edzést követően újra teljesen nyugodt lett, és félrehívott beszélni: “Mario, hogy vagy? Beszélgessünk az életről. Mi újság?”
Tudta, hogy kezeljen engem. Egy lenyűgöző edző, de a személye az, ami a legfontosabb volt számomra fiatal játékosként. Soha nem találkoztam olyan menedzserrel a futballban, aki ennyire természetesen volt humoros. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor egy nyáron összefutottam vele Düsseldorfban. Épp akkor igyekezett egy specialistához a hajtranszplantációja kapcsán. Óriási hírértéke volt Németországban, de ő csak nevetett rajta. Mosolygott, mindent elmondott ezzel kapcsolatban – milyen jól fog kinézni, és tényleg, mindent.
Majd amikor elhagyta a csapatot, rám kacsintott, és annyit mondott: “Mario, ne aggódj, elmentem a telefonszámot.”
Visszakérdeztem: “Mire gondolsz?” Erre annyit felelt: “Az orvos számát. Elmentem neked. Pár év múlva talán neked is szükséged lehet rá.”
Majd nevetett és elsétált. A legtöbb ember ilyenkor zavarban van, vagy nem is mond semmit, de őt ez nem érdekelte. A környezetére rendkívül nagy hatást tett pozitív kisugárzása és humora. Köszönetet szeretnék mondani neki, hiszen ő indított el az úton, és együtt értünk el azokban az években rengeteg sikert Dortmundban. 10 és 20 éves korom között ugyanabban a teraszházban éltem a szüleimmel, az otthonom klubjában játszhattam, és igazán nem voltak gondjaim.”
Fotó: www.theplayerstribune.com
Voltam Júdás, majd hős, majd egy nagy csalódás…
“Ez egy olyan döntés volt, amit a legtöbb ember még most sem tud megérteni. Ez nem egy olyan dolog, amit az ember egy éjszaka alatt megrág magában. Ez volt életem legnehezebb döntése, és rengeteg időt emésztett fel. A Bayern már az előző évben is megkeresett, és akkor eldöntöttem: nem megyek. De amikor bejelentették Pep Guardiolát a Bayern élére, és újra megkerestek, bizonytalanná váltam. Meg kell értenetek, hogy gondolkozik egy 20 éves srác. Emlékeztek, mikor ti voltatok ennyi idősek? Nem tudtátok, hogy is működnek a világ dolgai. A magam részéről esélyem sem volt arra, hogy elmenjek valahova egyetemre. Sose kellett egyedül, magamra vigyázva élnem. Éppen ezért úgy éreztem, szükségem van az életemben a változásra, különösképp a futball terén, úgy gondoltam, Pep irányítása alatt a játék teljesen megváltoztat, fejleszt engem, mint játékost.
Meghoztam hát a döntést, hogy megyek, és nem gondoltam bele a következményekbe. Pár héttel később rendőri őrizet állt a szüleim háza előtt, hogy megvédjenek minket. Nem tudom, ki ugrasztotta ki a nyulat a bokorból, biztos, hogy nem én voltam. Ez volt a legutolsó dolog, amit valaha is akartam. De kétség sem fér hozzá, hogy az időzítés borzalmas volt. A Real Madrid elleni elődöntőre készültünk, és két nappal előtte robbant a bomba, megjelentek a hírek arról, hogy nyáron távozok. Most már megértem a reakciókat. A legtöbb ember számára a futball több, mint egy egyszerű játék.
De abban az időben ez sokkolt. A füttyszó, és a lelátói transzparensek a saját drukkereinktől… együtt tudtam élni vele, a magam részéről. De a fiatalabb testvérem 14 éves volt akkor, és számos konfrontáció érte őt. Az emberek sok dolgot vágtak édesanyámhoz. Fenyegetéseket tettek közzé a családommal kapcsolatban az interneten. Elképzelhetetlen volt ilyet átélni, különösen úgy, hogy ez velünk történt meg, ez a mi otthonunk volt. Én elmentem ugyan a nyáron, de a családom ott maradt és ott is élt Dortmundban, szóval nekik ez sokkal rosszabb volt. Ez volt életünk legnehezebb periódusa, de nehezen tudnám azt mondani, hogy megbántam.
Egy dolgot megtanultam az életről ekkor, hogy nem tudhatod, mi vár rád. Néhány remek pillanat, amit a futballban éltem meg rögtön azután jött, hogy addig sötétek voltak a dolgok, és ez fordítva is igaz. Ha figyelted a médiát, én voltam Júdás, majd a hős, majd egy nagy csalódás, és kis híján kikerültem a futballtérképről. És ez négy év történése volt csupán.”
Fotó: www.theplayerstribune.com
A döntő előtt depresszióssá váltam
“Nehezemre esik azt mondani, hogy a Bayernbe igazolni hiba volt, mivel Peptől rengeteget tanultam a futballról. Tisztán a taktikáról órákig képes volt beszélni, és megtanultam új perspektívából látni a játékot. Az edzések a legmagasabb szinten zajlottak, a legintenzívebb és legaprólékosabb volt, amit valaha is megtapasztaltam. Szintén különleges volt őt testközelből látni mint edzőt és személyt, hasonló volt az élmény, mint Klopp-pal, éppen ezért sokat rágódtam abban az időben. Pokoli nehéz volt elhagyni Dortmundot, de ha nem váltok akkor, ha nem megyek el a Bayernbe, vajon a világbajnokság is hasonlóképpen alakult volna?
Az élet furcsa. Az emberek beszélnek a világbajnokságról, a döntőben jegyzett gólomról, és úgy gondolom, elfelejtik, mennyire szar volt nekem az a verseny a legvégéig. Ma már mindenki elfelejti, hogy félidőben le lettem cserélve Algéria ellen a legjobb 16 között, de én nem felejtek. Nem kezdtem a negyeddöntőben Franciaország ellen. Az elődöntőben nem is játszottam Brazília ellen. Szeretném azt mondani, hogy érettebb lettem általa, de akkor voltam talán a legszomorúbb egész addigi életemben. Nem voltak pozitívumok, amikbe kapaszkodhattam volna. A döntő előtt depresszióssá váltam.
Nem lehetett előre látni, ami ezután jött. Tudják, az emberek folyamatosan ugyanarról beszélnek: gól, gól, gól. Számomra ez a része kevésbé volt fontos. Belerúgni abba a labdába – ezerszer csináltam már korábban. A gól annak a döntésemnek a következménye volt, amit a hotelszobában hoztam: abbahagytam a rágódást a dolgok alakulása kapcsán, és az edzésre koncentráltam, olyan keményen dolgoztam, ahogy csak bírtam a döntő előtt. A gól részben szerencse volt. Az edző dönthetett volna úgy is, hogy nem küld be csereként. Számos másik játékos közül választhatott volna. André Schürrle dönthetett volna úgy is, hogy abban a szituációban nem íveli át nekem a labdát. Alig látott. A labda jöhetett volna kicsit másképp is a területre. Egy méterrel arrébb balra, vagy épp jobbra. A kapus meg is foghatta volna. Mikor a mellkasomhoz ért, talán negatív gondolatok uralkodtak rajtam. Talán nem hittem benne. Talán sosem történik meg. Millió különböző helyzet lehetett volna, ahol nem én vagyok az,a ki gólt szerez, amivel megnyerjük a világbajnokságot a Maracanában.”
Fotó: www.theplayerstribune.com
Sokat azt mondták, ez jelenti a pályafutásom végét
“Ez a gól több volt, mint egy álom. De a legnagyobb áldomás az volt, ahogy a döntő előtti napokat tudtam kezelni. A legmélyebben voltam karrierem során, és három nappal később hirtelen hőssé váltam, és világbajnokok lettünk. Ez a folyamat, amin keresztülmentem inspirál engem, különösen azután, amiket átéltem abban a pillanatban. Nem voltam felkészülve az elvárásokra. Joachim Löw “Messis” megjegyzését a sajtó felkapta. Mikor a döntőben a padról odahívott, azt hiszem, azt mondta nekem: “Mutasd meg a világnak, hogy jobb vagy, mint Messi.” Hogy őszinte legyek, nem koncentráltam rá. Túlságosan lekötött a taktikára való fókusz, és hogy mit kell tennem. Nem is igazán hallottam őt.Mikor ezt megismételte a mérkőzés utáni sajtókonferencián, ez óriási dologgá vált. Eddig is nagy volt a nyomás a Bayern által. Az összehasonlítás számomra nem volt a legjobb dolog, 22 éves fejjel. Amit az emberek vártak tőlem, az túl nagy léptékű volt, és mentálisan ez nem volt könnyű számomra.
Emberek vagyunk, erre emlékeznünk kell. Tudom, hogy ezt könnyű elfelejteni. De egy nagyon kemény emlékeztetőt kaptam erre a világbajnokság után. Az utána következő két évben rengeteg problémám kezdődött el az erőnlétemmel. Keményen edzettem az elvárások miatt, de rengeteg fájdalmam volt. Nem igazán értettem, mi történik körülöttem. Nagyon kimerültem, és úgy éreztem, a testem cserbenhagy. A vizsgálatok kimutatták, hogy anyagcsere-gondokkal küzdök, és sokan azt mondták, ez jelenti a pályafutásom végét.
Rehabilitációra jártam, és visszább kellett vegyek a fokozatból pár hónapra, hogy felépüljek, és ez nekem jót tett. Soha nem akarsz egészségügyi problémákat átélni, de másrészről az egész eddigi életem a futballról szólt nyolc éves korom óta. Bár megnyertük a világbajnokságot, de – és ez tudom, furcsán hangzik – majdnem fel sem fogtam. Elmentünk egy három hetes vakációra, majd visszatértem a Bayernhez – olyan volt az egész dolog, mintha meg sem történt volna. Még több elvárás, még több cím, még több gól. A Bayernnél ez a mérce. Mikor a futballt elvették tőlem, először láthattam egyben az egész történetet. Minden, amin keresztülmentem, legyen az jó vagy rossz, végre elkezdett a tudatomig is eljutni.”
A gyűlölet, amit továbbra sem tudok megérteni
“A legjobb döntésem, amit akkoriban hoztam az a Dortmundba való visszatérésem volt. Mikor 20 évesen távoztam, nem igazán volt semmi életcélom. Ez durvának hangozhat, de a futballt gyermekek játékának láttam – rohangálsz egy labdával egy füves pályán. Ez csak sport volt számomra. Semmi több. De amikor feljutsz a csúcsra, majd hullámvölgyeket élsz meg, és meglátod, mit is jelent ez az egész az embereknek – akkor meglátod benne a haragot, a szerelmet, a nyomást, mindent, és felismersz néhány célt.
Nos, a gyűlölet, a harag egy olyan dolog, amit továbbra sem tudok megérteni. Továbbra is közel állok a Bayern azon játékosaihoz, akik nagyon jók voltak hozzám, mikor ott voltam. Nem gondolnám, hogy utálnunk kéne egymást csak azért, mert más színű mezben játszik, különösen akkor, ha együtt adatott meg nekünk a lehetőség arra, hogy hazahozzuk a világbajnoki trófeát. Ez egy olyan kötelék, amelyet senki el nem vehet tőlünk.
Dortmundban újra más perspektívából ítélnek meg. Sokan, akik dühösek voltak a távozásomkor, újra üdvözöltek, amiért nagyon hálás vagyok.”
2009. november 21 – Azt hittem összesz*rom magam
“Tudom, hogy a legtöbb ember nem emlékszik erre a napra. Semmi extra nem történt, 0-0-át játszottunk a Mainz-cal. De én sosem fogom elfelejteni, mivel Jürgen Klopp ekkor hívott a 88. percben a kispadról, hogy beálljak, és debütáljak ezzel. Képzeljék el, 17 éves voltam. Felnőttem az úton. Ez őrület. Felkeltem, és futottam körbe, majd felnéztem a Sárga Falra és a szurkolókra. Őszinte leszek, olyan ideges voltam, hogy azt hittem összesz*rom magam, mielőtt a pályára tenném egyáltalán a lábam. Tudják, biztos vagyok benne, hogy az emberek az elkövetkező 100 évben meg fogják nézni azt a világbajnoki találatot, és ez nagyon különös, természetesen. De az első lépésem a Westfalenstadion gyepén legalább ennyire emlékezetes számomra.
Szóval itt az idő, hogy köszönetet mondjak Kloppnak a lehetőségért. Ez volt a történet kezdete. És tudják mit? Boldog vagyok, hogy ezt mondhatom, de ennyi év után sem volt szükségem a hajspecialista telefonszámára. Még nem. Talán egy napon, majd nagyon-nagyon sokára kellhet.
Végül, a legfontosabb dolog…
Szeretnék köszönetet mondani a Dortmund drukkereinek az egész éves támogatásért. Ez nagyon különleges volt a számomra. Rengeteg dolgon mentünk együtt keresztül. A magam részéről voltam a csúcson, de voltam a mélyben is egyaránt. Nem tudom, merre tart tovább az út, de annyit szeretnék mondani, hogy ez a klub életem egyik legkülönlegesebb része, és nagyon boldog vagyok, hogy újra élvezni tudom a futballt, úgy, mint régen.
Köszönöm.
Mario”
Szerző: Kanócz Róbert | nov 16, 2018 | BVB Blog
A Borussia Dortmund számára igencsak jól indult a 2018/19-es szezon. A Favre-csapat vezeti a német bajnokságot és a BL-csoportkörben is remekel. A dortmundi klubvezetőség az utóbbi évtizedben remek igazolásairól volt híres, mindig sikerült megtalálni a az aktuális átigazolási időszak “bestbuy” fogásait. Mostani cikkünkben picit utána jártunk, hogy mi történik egy játékos piaci értékével, ha a Borussiához szerződik. Most a jelenlegi keretet vettük szemügyre, de a folytatásban megnézzük azt is, hogy mi történt az utóbbi időkben túladott játékosaink értékével, sorsával is.
A keret összértéke: 472,3 millió euró
Kerettagok száma: 29 fő
Légiósok száma: 18 fő
Válogatott játékosok: 12 fő
Roman Bürki
A Borussia elsőszámú hálóőre 2015-ben igazolt Dortmundba, ekkor piaci értéke 2,5 millió euró volt. Bürki három év alatt majd megnégyszerezte értékét, jelenleg 8,5 millió euróra becsülik.
Marwin Hitz
Az Augsburgból érkező svájci cserekapus értéke csökkent a nyár óta, ugyanis nem nagyon jutott szóhoz – habár Bürki sérülése végett legutóbb ő állt a Bayern ellen a Borussia kapujában. Értéke 4 millió euróról 3 millióra esett vissza.
Manuel Akanji
Folytassuk tovább a sort harmadik svájci játékosunkkal, a 23 éves Akanjival. A lassan már a védelem oszlopának tartható fiatal védő alig 11 hónapja érkezett Dortmundba 5 millió eurós piaci értékkel – jelenleg 33 millióra taksálják.
Abdou Diallo
A 22 éves francia bekk szintén nyári szerzemény. Mainzból 5 millió eurós piaci értékkel jött el, jelenleg 25 millió eurónál tart.
Ömer Toprak
Toprak karrierje csúcsán kezdett el tárgyalni a Borussiával, azonban mire megköttetett az üzlet, a török teljesítménye és értéke is jócskán visszaesett. Dortmundban sem silerült teljesen kibontakoznia – 16 millió euróról 12-re bukott vissza.
Dan-Axel Zagadou
Zagadou a PSG B csapatától érkezett ingyen, mindösszesen 125 ezer eurós piaci értékkel, jelenleg 8 milliónál tart, és ki tudja hol áll meg?
Raphael Guerreiro
Úgy tűnt, Guerreiro lesz a BVB egyik nagy fogása. A Lorientot 9 millió eurós piaci árral hagyta el, Dortmundban viszont nem sikerült stabil kezdővé válnia. Mindeközben a portugál válogatottal EB-t nyert, ezáltal értéke is felkúszott 21 millió euróra – jelenleg 18 millió eurón stagnál.
Marcel Schmelzer
Schmelle ifista korában érkezett Dortmundba, így nem vehetjük alapul az akkor 50 ezer euróra becsült értékét. A csúcsot a 2013-as BL-döntős szezon jelentette számára, akkor 10 millióra tették a válogatott bekket, mely azóta lefeleződött.
Jeremy Toljan
7 millió euróért érkezett a Hoffenheimből, azonban az akkori 3,5 millió eurós értéke a mai napig nem lépte a transzferösszeget, jelenleg 5 milliót ér.
Lukasz Piszczek
Az egykori dortmundi lengyel trió utolsó mohikánja 11 éve viseli a sárga-fekete mezt. A Herthából 2,5 millió eurós értékkel érkezett, a csúcs számára is 2013 volt( 16 milliót ért akkor), manapság már 4 millió euróra taksálják – részben 33 éves kora miatt is.
Axel Witsel
A nyár talán legnagyobb fogása a belga, ez nem kérdés. Féléve a piaci áráért, 20 millió euróért érkezett, jelenleg 30-nál jár, de ha így halad, akkor a szezon végére ez még igencsak nőhet.
Julian Weigl
Potom 2,5 millió euróért érkezett a 1860 München fiatal csapatkapitánya 2015-ben, aki hamar megvetette lábát a dortmundi kezdőben. Azóta viszont igencsak ingadozik teljesítménye. Jelenleg 25 millió eurónál tart, de volt már ez 30 is – reméljük lesz is.
Thomas Delaney
Az egykori koppenhágai középpályással nagyot fordult a világ egy év alatt. 10 év aktív futball után Bundesliga-szerződést kapott Brémában, majd egy szezon után már Dortmund-trikót viselt. Koppenhágából 3,5 milliós, Brémából 12 milliós értékkel távozott, most 22 milliónál jár.
Mahmoud Dahoud
Dahoud sem váltotta meg eddig a világot Dortmundban, habár kétségtelenül nagy tehetség és rengeteg potenciál van benne. Ez a szezon talán az áttörést jelentheti az egykori gladbachinak is. 15 millióról 18-ra sikerült eddig feltornásznia az értékét.
Sebastian Rode
Mindenkinek jobb lett volna, ha ez a transzfer nem jön létre. A Bayernben 8 millió volt, most 3. Ne is húzzuk tovább. Ugyanitt kétszeres német bajnok – és kupagyőztes középpályás eladó.
Marco Reus
Kinek kell bemutatni Reust? Amikor Gladbachból visszatért, mindösszesen 20 millió euróra tartották, azonban nem sokkal később a világ egyik legjobb futballistája lett. Értéke elérte az 50 millió eurót is, azonban sérülései karrierjét és értékét is visszaszorították. Jelenleg épp a csúcsra tart ismét, jelenleg 40 milliónál jár, de hisszük és tudjuk, hogy lesz ez még sokkal több is, Kapitány!
Mario Götze
A dortmundi fenegyerek. A bálvány, a júdás, a Nemecsek. Vajon van számára még visszaút? Amikor Münchenből visszatért, 40 millióra lőtték be, manapság már csak 20. De még mindig csak 26 éves.
Shinji Kagawa
Talán az utolsó szezonja Dortmundban. Amióta visszatért Manchesterből, egyszerűen nem tudja felvenni a ritmust. Noha, néha-néha megvillantja régi tudását, már nincs azon a szinten, mint volt. Az angliai affér előtt 17, utána pedig 15, most pedig 11 millió a piaci értéke.
Jadon Sancho
Ha Witsel az idei év fogása, akkor mindenképpen Sancho a tavalyi évé. A Man. City U18-as csapatából kukázott Sancho 5 millióra volt belőve, a Borussia 8-cat adott érte, most pedig már 45-nél jár és a keret egyik legértékesebb játékosa.
Jacob Bruun Larsen
A szezon meglepetésembere. Noha a Borussia sajátnevelésű játékosáról beszélünk, Larsen egy félszezont Stuttgartban töltött. Oda 500 ezer eurós értékkel ment, vissza már 1,5 millió eurósan tért. Azóta pedig szárnyakat kapott, rendszeresen szerepet kap a Favre-csapatban és már 15 milliónál jár.
Christian Pulisic
Pulisic is dortmundi nevelés és hasonló utat járt be, mint Larsen, igaz az amerikai már jóval előrébb jár. Fél Európa őt akarja, igaz akkor jócskán a zsebükbe kell nyúlniuk – értéke 45 millió euró.
Marius Wolf
Frankfurtból igazolt fiatal szélső, eddig még nem tudta megmutatni magát igazán. Nem is lesz egyszerű dolga ilyen névsor mellett. 10 millió eurós értékét azonban továbbra is tartja.
Paco Alcácer
A Valenciából a Barcába igazolva úgy tűnt kettétörik a karrierje. Nyáron jött a dortmundi megkeresés, azóta pedig tudjuk mi történt. 15 millió eurós értékét egy félszezonnál is kevesebb idő alatt megduplázta.
Maximilian Philipp
Philippről továbbra sem tudjuk eldönteni, sem megjósolni, hogy lesz-e valaha a BVB elsőszámú támadófegyvere, mindenesetre 20 millió eurós értéke stagnál.
Alexander Isak
Mélyen a zsebébe nyúlt érte a BVB (9 millió euró), ő mindenképpen a jövő embere lehet. Piaci értéke volt, hogy elérte a 6 millió eurót, jelenleg 4,5-re tartják.
Összességében tehát jól látható, hogy Dortmund egy kiváló hely a fiatal játékosok számára, ahol minden lehetőséget megkapnak arra, hogy karrierjük egy más szintre érhessen fel. Azonban az is jól megfigyelhető, hogy a csapatot elhagyó, majd visszatérő játékosok nemigazán tudják visszaverekedni magukat a távozásuk előtti szintre. Nyugodtan ide sorolható még a Madridot és Liverpoolt is megjárt Nuri Sahin is. No, de mennyire nem éri meg eligazolni Dortmundból? Hamarosan ennek is utána járunk!
Szerző: Dorogi László | aug 15, 2018 | BVB Blog
Hiába kerülgetjük a forró kását, mindenki számára világos, egyértelmű és nyilvánvaló: a Borussia Dortmundnak szüksége van még legalább egy vérbeli befejező támadóra. Michael Zorc szerint azonban a legbonyolultabb feladat jó ár-érték arányú csatárt találni a játékospiacon, ésszerűtlen döntésekbe pedig butaság beleugrani.
A nyári átigazolási időszakban jó néhány csatárral szóba is hozták a BVB-t, a teljesség igénye nélkül megfordult itt gondolatban Michy Batshuayi, Alvaro Morata, Wilfried Zaha, Kevin Gameiro, Anthony Martial, Moise Kean és Pedro Guilherme is, de érkezni egyikőjük sem érkezett és sajnos egyre szűkösebb idő áll a szakmai stáb rendelkezésére ahhoz, hogy megszerezze és beépítse a csapatba a hiányzó láncszemet.
Hans-Joachim Watzke és Michael Zorc is lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy csakis olyan csatárt hajlandóak a Ruhr-vidék sárga-fekete felére hozni, akiben száz százalékig megbíznak, s ha esetleg ez nem sikerül az átigazolási ablak bezárulta előtt, akkor sincs probléma, mert Maximilian Philipp majd megoldja a feladatot. Azt persze talán Watzke és Zorc is hajlamos elfelejteni, hogy egy három frontos háború sikeres megvívásához nem feltétlenül elég egy jól harcoló közkatona, de lelkük rajta.
Zorc a Ruhr Nachrichtennek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy eszetlen átigazolásokba semmiféleképpen nem fog belemenni a klub, a legfontosabb pedig az, hogy ésszerű keretek között találjon a stáb egy remek csatárt. A sportigazgató azt is hozzátette, hogy az árak az elmúlt időszakban olyan extrém módon kúsztak fel, hogy az igazán jónak számító labdarúgókat csak a legfelső elithez tartozó klubok tudják ki- és megfizetni.
“Manapság az átigazolási időszak legbonyolultabb feladata, hogy csatárt szerezz magadnak a piacon”
– vélekedik Michael Zorc.
A történetet mindenki ismeri, a csapat csatárkálváriája tavaly télen kezdődött, amikor Pierre-Emerick Aubameyang az Arsenalhoz igazolt és ekkor ütött vissza a vezetőség szűkmarkú játékospolitikája, a gaboni mögött ugyanis gyakorlatilag csak Philipp – és végső esetben Schürrle – volt bevethető támadó poszton, de előbbi sérült volt, utóbbi meg hát…
Aubameyang helyére végül sikerült kölcsönvennie a BVB-nek Batshuayit a Chelsea-től, aki elég gyorsan beilleszkedett és több fontos góllal járult hozzá a BL-indulást érő negyedik hely megszerzéséhez a bajnokságban, ám végleges megszerzésére sok esélye nem volt a Dortmundnak, mivel egyrészt a londoniak nem hagytak opciós jogot a Borussiának a kölcsönszerződés megkötésekor, másrészt olyan magas árat kértek a belgáért, amit a BVB egyrészt nem tudott volna, másrészt nem is akart kifizetni. Batshuayi most ismét kölcsönbe került, méghozzá a pazarul építkező Valenciához Spanyolországba, az már egy újabb érdekes kérdés, hogy a Dortmundnak miért nem lehetett volna őt még egy évre kikölcsönözni, ha már eleve beilleszkedett a csapatba.
Így most ott tartunk, hogy Lucien Favre-nak mindenképpen szüksége lenne még legalább egy befejező csatárra Philippen kívül, mert bár Reus is meg tudja oldani adott esetben a feladatot, de rá nagyobb szüksége lesz a svájcinak egy visszavontabb szerepkörben. A jelenlegi keretben mindössze Alexander Isak játszik hasonló poszton mint Philipp, de a 18 éves svéd szénája a hírek szerint kifelé áll Dortmundból, a felkészülési időszak alatt nem győzte meg a szakmai stábot – legalábbis ha lehet hinni az infóknak.
Zorcéknak tehát továbbra is adott a feladat: meg kell találniuk a Borussia Dortmund következő kilencesét, jobb esetben egy hosszútávú szerződést kötve, rosszabb esetben valakit kikölcsönözve. Az átigazolási ablak zárórája viszont vészesen közeleg, ezért egyre valószínűbb, hogy nagy teher hárul majd a három frontos harcban Philippre.
Szerző: Dorogi László | aug 13, 2018 | BVB Blog
Első idényét kezdi meg egy hét múlva a Borussia Dortmund vezetőedzőjeként Lucien Favre. A svájci mester újra együtt dolgozhat Mönchengladbachban arany tojást tojó tyúkjával, Marco Reus-szal, de hogy alakul majd a BVB taktikája? Erre keressük a válaszokat a Bundesliga hivatalos oldalának segítségével.
Lucien Favre az elmúlt egy évtizedben megfordult néhány csapat vezetőedzői székében, irányította a Hertha Berlint, visszavezette az európai kupaporondra a Borussia Mönchengladbachot, legutóbb pedig a francia Nizzát edzette. A listából kiderül, a svájci egyszer sem ült igazán nagy csapat kispadján, ellenben mindig kihozta – rövidebb, vagy hosszabb ideig – a maximumot adott keretéből. A Bundesliga hivatalos honlapja azt vette számba, milyen taktikai felállásokat alkalmazott Favre csapatainál az elmúlt időszakban, s ez alapján, valamint a dortmundi játékoskeretet figyelembe véve mire számíthatunk a 2018/2019-es szezonban.
A nizzai recept
Favre két idényt töltötte el Nizzában, miután 2016-ban távozott a Borussia Mönchengladbachtól. A 2016/2017-es idényben a Monaco és a PSG mögött a harmadik helyen zárt a csapat a francia élvonalban, az előző évben pedig éppen csak lemaradt az európai kupaindulást érő helyekről.
A két említett idényben mindkét alkalommal egy-egy meghatározóan sikeres időszakot jegyezhetett fel: a 2016/2017-es pontvadászatban a hatodik és a tizenkilencedik játéknap között a Nice vezette a Ligue 1 tabelláját, tavaly pedig – azok után hogy több meghatározó játékosukat, többek között Wylan Cyprient (sérülés miatt), vagy Younes Belhandát (eligazolt) is elveszítették és tragikusan kezdték a bajnokságot – végül a 18. pozícióból a nyolcadikig verekedték fel magukat.
Favre helyzete egy szempontból egyszerű volt: Mario Balotelli köré kellett felhúznia egy működő rendszert, ezért a 4-3-3 mellett tette le a voksát. Amikor kísérletezgetett a három védős rendszerrel, vagy egy telítettebb középpályával, sem a gólok, sem a pontok nem jöttek olyan ütemben, mint korábban a 4-3-3-as felállásban.
Balotelli rendszerint a támadósor közepén kapott szerepet, mindkét oldalán egy-egy jobblábas játékossal, így Allan Saint-Maximinnak a jobb oldalon csak arra kellett fókuszálnia, hogy kiszolgálja az olasz csatárt – ki is osztott kilenc gólpasszt minden sorozatot figyelembe véve -, miközben Alassane Plea a balon begyűjtötte a lecsorgó labdákat és ezekből büntetett, ám több védekező feladatot látott el, a rendszer pedig tökéletesen működött.
Méghozzá azért, mert Jean Seri és Adrien Tameze a középálya két szélén remekül kiegészítették egymás játékát, miközben középen Pierre Lees-Melou elvégezte a piszkos, rakkolós munkát, erősen belépve a támadásokba, olyasmi feladatkört ellátva, mint Leon Goretzka a Schalkénál.
Mit jelenthet ez dortmundi nyelvre fordítva?
A Borussiánál jelenleg – Aubameyang és Batshuayi távozásával – nem dúskál a klasszikus kilencesekben a svájci tréner, ellenben a mögötte helyezkedő kiszolgáló személyzet nagyon is minőséginek mondható, ráadásul Favre még azt is meg tudja játszani, hogy egy-egy jobb- és ballábas párost is kiállít a támadósor két szélére, ha erre van szükség.
A középső támadó minden bizonnyal Maximilian Philipp lesz, akinek a helyére a remek felkészülési időszakot záró Jacob Bruun Larsen ugorhat be csereként, míg a két szélen Marco Reus és Christian Pulisic nyargalászhatna. Az amerikai a Dortmund egyik legjobb előkészítőjévé nőtte ki magát az elmúlt időszakban, az előző idényben hat gólpasszt osztott ki, míg a túloldalon Reus sérüléséből visszatérve hét góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját 11 mérkőzésen. Reus és Pulisic cseréi Marius Wolf és Jadon Sancho lehetnek, a Frankfurttól igazolt Wolf az előző szezonban csapata legtöbb gólpasszát – kilencet – jegyezte, mindemellett öt gólt is lőtt az Eintrachtban. Favre rendszerében viszont vélhetően több védekező feladat hárul majd rá, akárcsak Pleára Nizzában.
Thomas Delaney leigazolásával hasonló helyzetbe került a svájci tréner, mint egy évvel ezelőtt a Nice-nél Seri leigazolásakor, tulajdonképpen nehéz lenne eldöntenie melyik kezébe harapjon, ha a nyerő hármast akarja összeállítani középen, Sahin, Weigl, Götze, Kagawa és most már Axel Witsel is ezen posztok egyikére pályázik, persze az sem kizárt, hogy egyikük, vagy akár többen is elhagyják még a Ruhr-vidéket idén nyáron.
Witsel érkezése kétségtelenül az utóbbi évek egyik legizgalmasabb fogása lehet dortmundi részről, mert az elmúlt években rendszeresen megküzdött a csapat a szűrő középpálya gyengeségével, határozatlanságával. Witsellel és Delaney-val új stabilitás költözhet a sárga-fekete tengelybe, amely az eredményességen is jelentősen dobhat.
A mönchengladbachi recept
Ha egészen a Mönchengladbachnál alkalmazott taktikáig nyúlunk vissza a múltba, azt látjuk, hogy ott még egy másik rendszert preferált Favre, méghozzá egy amolyan hamis 4-4-2-t egy előre tolt ékkel és egy visszább húzott második támadóval – ez volt akkor Reus és szemmel láthatóan nagyon is működött.
A négy Gladbachban töltött idénye alatt egy negyedik, egy nyolcadik, egy hatodik és egy harmadik helyet mutatott fel a svájci mester a csapattal, az első időszakban Mike Hanke játszott az előre tolt ék szerepében, miközben egy lépéssel mögötte Reus követte az akciókat, később ugyanezt a két szerepkört töltötte be Max Kruse és Raffael.
Ebben a felállásban a Mönchengladbach nagyon gyorsan vissza tudott zárni a középpályán egy esetleges labdavesztést követően, de amikor náluk volt a labda, Reus – majd később Raffael – rögtön indulásra, kiugrásra készen dobta támadásba a csapatot. Reus utolsó gladbachi idényében – ebben a játékrendszerben – minden sorozatot figyelembe véve 21 gólt szerzett, ezt követően igazolt Dortmundba…
Nem Reus az egyetlen játékos egyébként, aki Favre kezei alatt nőtte ki magát sztárrá: Marc-André ter Stegen Mönchengladbachból igazolt Barcelonába, míg az Arsenal motorja, Granit Xhaka szintén a svájci mester kezei alatt vált kiváló középpályássá, de Juan Arango is Favre kezei alatt nyújtotta pályafutása során a legjobb teljesítményt.
Szerző: Dorogi László | ápr 15, 2018 | BVB Blog
Klubhovatartozástól függően lehet arról vitatkozni, hogy melyik a világ legnagyobb városi, vagy területi rangadója, de ez a vita értelmetlen és felesleges. DAS IST KRIEG IM RUHRGEBIET!
Ahogy a görög mitológiában Zeuszt tartják minden istenek apjának, úgy Németországban az a legenda járja, hogy a világ összes futball-rangadóját egy anya szülte. A gyermekek csákánycsattogás, bányaszmog és füsttenger közepette jöttek világra egy olyan vidéken, ahol csak bányák borítják a kopár horizont alatti mélységet, ahol a fény ritka vendég és ahol két tábor olyan szenvedélyesen utálja egymást, hogy azt már majdnem házasságnak is lehet nevezni.
Ha Dortmundban járunk futballmeccsen, ne lepődjünk meg, hogy az utcai árusok egyik legkelendőbb portékája egy-egy olyan relikvia, amelyen egy kupac szar díszeleg – lévén az ősi rivális Schalke neve kísértetiesen hasonlít a németben használatos ürülék (Scheiße) szóalakjára. Azon se csodálkozzunk, ha épp Gelsenkirchenben járunk, hogy úton-útfélen belebotlunk egy-egy Borussiát gyalázó transzparensbe, pólóba, vagy falfirkába.
Bár technikailag a derbi szó jelentését nem süthetjük rá a Borussia Dortmund és a Schalke 04 évszázados párharcára – hiszen ezt csak városon belüli rivalizálásokra vonatkoztathatjuk a szó szoros értelmében -, ugyanakkor Dortmundot és Gelsenkirchent mindössze 32 kilométer választja el egymástól – na meg az az átláthatatlan és határtalan unszimpátia, amit a csapatok szurkolói viseltetnek egymás iránt. Holott, gyökereik nagyon is közösek: mindkét klubot németországi lengyel bevándorlók alapították, rivalizálásuk kezdetéig egészen az 1925. évig kell visszamennünk a múltban.
Akkoriban a királykék gelsenkircheniek futballja etalonnak számított német földön, amolyan hőskori tiki-takának, a korabeli híradások csak úgy számoltak be a Schalke játékáról, mint lábról-lábra történő rövid passzok sorozata, ahol a labda egyszerűen csak vándorol a játékosról játékosra. A két csapat első összecsapását a Schalke nyerte 4-2-re, de csak szűk másfél évvel később találkoztak újra – akkor szintén a gelsenkircheniek diadalmaskodtak 2-0-ra. Az első komoly zakót néhány hónappal később öltötte magára a Borussia, amikor hazai pályán ütötte ki őket a Schalke 7-2-re, de aztán a Gauliga 1936-os létrejöttéig nem mérkőztek meg többször.
A harmincas-negyvens évek elsöprő Schalke-dominanciát hoztak, a Gauliga fennállása alatt tizenhatszor ütköztek meg a riválisok, amelyből tizennégy gelsenkircheni győzelem és egy döntetlen mellett csupán egyszer tudott nyerni a Dortmund. Ez persze aligha meglepő, hiszen a Schalke akkor a legjobb német csapatnak számított, 1933 és 1945 között hét bajnoki címet és egy kupagyőzelmet zsebeltek be. A dortmundiak átkát egy bizonyos August Lenz gólja törte meg 1943. novemberében, amikor a Borussia története során először tudta legyőzni legnagyobb terrorizálóját.
A második világháború a klubok rivalizálását is megszakította egy rövid időre, 1945 és 1947 között csak egy vesztfáliai tartományi bajnoki döntőt vívtak meg egymás ellen a felek, de az 1947 májusában lejátszott mérkőzés mégis vízválasztónak bizonyult, mert a Borussia Dortmund 3-2-es győzelme végleg véget vetett a Schalke egyeduralmának a régióban.
A mai napig tartja magát a mondás, hogy mindkét városban bajnoki címmel ér fel a másik elleni diadal, és ha éppen nem egymást boldogítják a pályán, hát a lelátón tör ki hatalmas üdvrivalgás, ha a másik éppen gólt kap, vagy vereséget szenved. A Ruhr-vidéken azt vallják, hogy a Bundesligából való kiesésnél igenis létezik egy sokkal-sokkal rosszabb dolog: kikapni a gyűlölt riválistól.
A Revierderbyt – ahogy Németországban nevezik a Bergbaurevier, azaz bányászati terület szóból eredeztetve – évente legalább kétszer övezi óriási figyelem világszerte. A csapatok 152. alkalommal csapnak össze hivatalos tétmérkőzésen vasárnap délután Gelsenkirchenben, a tét most ráadásul a presztízsen túl is hatalmas: a Schalke az utóbbi tíz évben csak háromszor tudott a Borussia előtt végezni a tabellán, ám jelenleg a már biztosan bajnok Bayern München mögött a második pozíciót foglalják el és egy esetleges győzelemmel négy ponttal húzhatnának el a gyűlölt riválistól.
